5. A hordától az államig

A hatalom gyakorlása a horda alakzataiban szituatív és holisztikus volt. A törzsben megszületik és megszilárdul az informális hatalomgyakorlás, amely a főnökséget működtető társadalmakban formalizálódik, örökletessé válik. A korai államokban pedig megjelenik az elkülönült hatalmi struktúra.

Ha nem Tönnies szemüvegén keresztül nézzük a társadalomfejlődés menetét, hanem figyelembe vesszük az antropológiai változatokat, akkor részletesebb és differenciáltabb kép tárul elénk a korai társadalmak politikai rendszereiről. A kulturális antropológiai szakirodalomból sok száz csoportot ismerünk, melyek a szervezettség és a hatalomgyakorlás szempontjából jól tipizálhatók. A lényeg persze nem változik: a mobil csoportokban egyetlen szervező szempontként lehetséges személyes, vérségi megkülönböztetések helyére a fix területen élő csoportokat strukturáló területi, vagyoni, születésen alapuló rangbeli megkülönböztetések lépnek. Az egyes alakzatokban működő hatalom egyre szervezettebb lesz, hatóköre egyre inkább tágul, képessé téve a csoportokat a belső rend fenntartására és a külső fenyegetések elhárítására (Lewellen 1983).

A horda

A legkorábbi alakzat a horda volt, melynek tagjai térben mozogtak, megélhetésüket a természet adta. A hordák létszáma 25 és 400 fő között mozgott. A munkamegosztás ebben a körben ismeretlen volt, leszámítva az életkor és a nem szerinti feladatmegosztást.  Gyűjtögettek, vadásztak, halásztak. Akinek nem volt valamije, amire szüksége lett volna, az cserélt. A csoport struktúráját a kétoldalú (mind a férj, mind a feleség oldalán számon tartott) rokonsági kapcsolatok adták, de voltaképpen mindenki rokona lehetett mindenkinek. A rokonság bázisa a házasság volt. Az endogámia tilalma a hordákat rákényszerítette a házasság útján történő keveredésre, elmosva és gyengítve ezáltal a hordák közötti határokat. (Service 1962). A hordák stabilitását biztosította, hogy a kívülről jött feleség áttelepült a férj családjába.  A hatalom ezekben a csoportokban teljesen informális alapon működött, nem is feltétlenül ugyanaz a személy gyakorolta. Az egyes helyzetekben mindig más és más mondta ki a végső szót. Az idő múlásával új vezetők lettek, akik azonban csak azért kerülhettek pozícióba, mert volt valamilyen speciális tudásuk vagy képességük, amit a csoport egésze szolgálatába állíthattak. Sok dolga nem lehetett a vezetőnek, hiszen alig merültek fel vitás kérdések a csoportok belül. Senkinek nem volt semmilyen tulajdona. Nem voltak formális előírások, melyek megsértése szankciót vonhatott maga után. A hatalom gyakorlása szóban történt. A hordák mind a gazdaság, társadalmi szervezet és a hatalom dimenzióiban az egyenlőség elve mentén működtek (Fried 1967).

A transzcendencia élménye jelen volt, de nem volt semmilyen szerep vagy rendszer, mely a csoporton belül bárki előjogává tehette volna a világ spiritualizálását, ami mindenki számára lehetőség volt.

A hordajellegű szerveződés ma sem tűnt el egészen. Hordákat találunk a többek között az afrikai kung busman-ok, a pigmeusok és az eszkimók körében.

A törzs

A törzsek stabil hatalmi központ nélkül, az egyenlőség elvén működő csoportok. Voltak törzsek, amelyek mozogtak a térben, más törzsek már fix helyet laktak be, ahol letelepedtek. Nem elégedtek meg azzal, amit a természet adott nekik, hanem aktív módon beavatkoztak a természeti folyamatokba. Állatokat tenyésztettek, növényeket termesztettek. Sokféle javat cseréltek egymással, volt, aki kereskedett, azaz csak azért szerzett meg valamit csere útján, hogy tovább cserélhesse. A rokonsági kapcsolatokat a leszármazás mentén tartották elsősorban nyilván. Egyes törzsekben az anya, más törzsekben az apa ága volt a rokonság megállapításának alapja. A tendencia, mint korábban utaltuk rá, egyértelműen az apai ág dominanciájának kialakulása, az anyai ág jelentőségének elhalványulása volt. A csoport belső szerveződésében az életkori és a nemi kategória jutott szerephez: az azonos neműek és életkorúak külön szerveződtek. A gazdaság fenntartásában fontos jószágok közösségi tulajdonban voltak. A hatalom egy személyre volt szabva, aki tekintélye (karizmája) okán volt képes arra, hogy ő döntsön. Nem volt semmilyen formalizált eljárás, mely megszabta volna a döntések irányát, tartalmát. A döntések végrehajtásában a vezetőnek segítségére lehettek azok, akik ugyanazok leszármazási rendhez tartoztak, mint ő. Ha a vezető meghalt, egy másik jött utána, aki hasonló karizmával rendelkezett, mint elődje. Az utódlásnak nem volt semmilyen rendje. A spirituális világ rendjének fenntartására specializált szerep (sámán) alakult ki. Az életkori határok átlépését beiktatási rítusok tették nyomatékossá, s más területeken is előtérbe került a határok rituális konstrukciója. A törzsek életét nem a béke, inkább a háborúzás jellemezte. A törzsek flexibilis szerveződése lehetővé tette a külső térhódítást, ami kívülre terelte az elnyomott belső feszültségek teremtette energiákat.

Az Észak-Amerikában élő irokézek, a venezuelai yanomamok valamint a szudáni nuerek mind a mai napig törzsekben élnek.

A főnökségek

A főnökségek nagy létszámú csoportokat integrálnak, s nagy kiterjedésű területeken élnek. Gazdaságuk alapja az extenzív mezőgazdasági termelés valamint a halászat. Belső szerveződésük a leszármazási ágak mentén létrejött rokonsági kötelékek határozzák meg, amit a házasságok révén keletkező rokoni kapcsolatok metszenek keresztbe. A főnök megköveteli a hűséget. A főnökség betöltésére nem a leszármazás nem ad közvetlen jogot, de a főnöki poszt megöröklése szempontjából elsőbbsége van azoknak, akik ugyanabból a családból származnak, mint a korábbi főnök. A főnöki hatalom nemcsak döntésekben, utasításokban nyilvánul meg. A főnök joga a javak beszedése, majd újra elosztása, ami jelentősen megnöveli hatalmát a teljes rendszerben. Az előírások informálisak, de betartatásuk a főnök feladata, aki a tabuk megszegését büntetni rendeli. Ha szükséges, joga van arra is, hogy akaratát fizikai erőszak alkalmazásával kikényszerítse. Míg a horda és a törzs szervezete az egyenlőségen alapul, addig a főnökségen belül megjelenik a rang, melynek alapja lehet az egyéni teljesítmény vagy az előkelőnek számító származás. A föld a közösség tulajdona, de a rangok, címek, nevek, rituális javak az egyének tartozékai. A papi szerepek kialakulófélben vannak, miként alakul az egyes papi szerepek hierarchiája is. A vallás híd a halottak és az élők között.

Főnökségben éltek a gyarmatosítás előtt a Hawaii szigeteken élő népek. A főnök egyszerre volt a spirituális és világi vezető, akinek feladata nemcsak a gazdasági és politikai döntések meghozatala volt. A főnök dolga volt a közösség életében minden évben visszatérő, a mezőgazdasági termelés fázisaihoz (ültetés, szedés stb.) köthető rituális összejövetelek vezetése is, amit a helyi vezetőkkel együtt végzett el (Kirch 2010).

Az állam

A következő fejezetben részletesen bemutatjuk a hatalom helyzetének változásait, amelyek az állammá válás következményeként végbementek. Most a horda, a törzs, és a főnökség társadalomszervezeti változásainak rendjébe illesztve röviden jellemezzük azokat a jellemzőket, amelyekre az egyes társadalmak az állammá válás következtében szert tettek. Az első államok gazdasági alapja az intenzív és kontrollált mezőgazdasági termelés volt, ami lehetővé tette a gazdasági javak folyamatos központosítását és az állam rendje szerint szabályozott újraelosztását. Az újraelosztás joga adta a hatalom alapját. A hatalmat szuverén vezető gyakorolta, akit feladatai ellátásában hivatali szervezet támogatott. A legfelső vezetői poszt betöltését öröklési rend szabályozta. Az állam formalizálta a korábbi informális kapcsolatokat. Új integratív erők léptek működésbe, melyek felülírták a korábbi rokonsági alapon működő lojalitásokat. A hatalomtól való távolság rendjében jól megkülönböztethető csoportok különültek el. A legegyszerűbb esetben az egyik csoport az uralkodók rendjét, a másik a szolgák rendjét alkotják. A közösségi tulajdon háttérbe szorul, s helyébe az állami tulajdon valamint a magántulajdon lép. Az állam életét formális eljárások és törvények határozzák meg. A törvényszegés büntetést vont maga után, melyet az állam által meghatározott szervezetek tagjai állapítanak meg és hajtanak végre. Az állami lét szakrális legitimációjáról hivatásos papi rend gondoskodik, miközben nincsenek éles határok a politikai és a vallási mezők között.

Az első államokra az inkák, aztékok, sumérok államai hozhatók fel példaként.

Irodalom

Fried, M. H. 1967. The Evolution of Political Society. New York: Random House

Kirch, P. 2010. Controlled Comparison and Polynesian Cultural Evolution In: Diamond, J., Robonson, J.A. (eds) Natural Experiments of History. Cambridge: The Belknap Press of Harvard University Press. 15- 52.

Lewellen, T.C. 1983. Political Anthropology. An Instroduction. South Hadley, Massachusetts: Bergin and Garvey Publishers, Inc.

Service, E.R. 1962. Primitive Social Organization: An Evolutionary Perspective. 2d. ed. New York: Random House

One Response to “5. A hordától az államig”

  1. Lux Erik szerint:

    1/ úr/szolga helyzet és tudat(előzetes) az emberré válás kiindulópontja: a horda állapot, amire talán épül a:

    2/ Törzzsé válás:
    2/a a nyelv( és ennek hatására a gondolkodás)fejlődés következtében a szolgák hierarchizálása és hierarchizálódása (ami még egyszerre és egyidejűleg ősállam szervezet és (de csak másodlagosan) ősmunkamegosztás
    2/b a csoportközi kapcsolatok hatására az agresszió csoportközivé intencionálódása, és ennek többszörös (oda-)visszacsatolódásának hatására: kimerikus előítéletekké való koncentrációja, és az agresszió (hoz vezető strukturális elemeknek megfelelő viselkedés) ennek mentén való átstrukturálódása, aminek következtében:
    2/c az agresszió fókuszának eltolódása és csoportközivé válása és ennek következtében:
    2/d háborúk (kohéziójától katalizáltan a)
    3/ törzzsé válás befejeződése

    4/ Kimerikus előítéletek (és ezzel a törzsek )versenye: a vallások kialakulása és “szakrális” háborúk (vallás háborúkként csak a XVII. században záruló időszaka) hatására:
    5/ A szekularizáció első, hosszan elnyúló lépése (talán a nem homo sapiensek kiirtását követően) a törzsi, tisztán szakrális háborúk zsákmányszerzővé átszíneződése (majd és ezáltal -alakulása), ennek következtében:
    6/ Az úr/szolga viszony rejtetté válása: szabadokká és rabszolgákká való részleges átértelmeződése, és az ennek nyomán és következtében kialakuló terményfölöslegnek köszönhetően:
    7/ A hierarchia bővülése és differenciálódása, és ennek következtében:

    8/ A csoportközi (törzsi) viszonyok államközi viszonyokká, és ennek mértékében (de a bejegyzésben tárgyalt időszakot követően, tehát nem idetartozó, és itt tárgyalandó módon):…

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.